Erdély bé vagyon kerítve

Erdély bé vagyon kerítve,
Mégis kimegyek belőle.
Olyan szép lányt hagyok benne,
Hogy holtig fáj a szivem érte.

Lányok gyimesbüki lányok.
szedjetek piros virágot.
Tűzzétek a mellyetekbe hogy,
százszor jussak eszetekbe.
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
gyertek vélünk a harctérre.

Erdély körül van kerítve,
mégis kimegyek belőle.
Olyan messzi földre megyek,
ahonnan vissza sose térek.

Anyám öreg édesanyám,
szedje össze minden gúnyám.
Tegye zárja nagy ládába (mert),
jön a muszka ne vegye magára.

Meg van a szekér terhelve,
én ülök fel a tetejébe.
Olyan messzi földre megyek,
ahonnan vissza sose térek.

Hazám drága szülőhazám,
bárcsak határid láthatnám.
Látom füstjét de csak alig,
hogy az égen kondorodik.



Erdő mellett de magos, erdő mellett de magos a kaszárnya

Erdő mellett de magos, erdő mellett de magos a kaszárnya,
Oda leszek sejahaj, odaleszek három évre bezárva,
Az erdei dalos madárnak is van párja, van párja,
Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

Este fogom sejahaj, este fogom a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejahaj, reggelig tart a szerszámot rátenni,
Csillag ragyog kispejlovam fején, nem kantár, nem kantár,
Nem is legény, nem is az, nem is legény, ki a lányokhoz nem jár.

Szomszédasszony sejahaj, szomszédasszony mondja meg a lányának,
Selyem ágyát vesse meg, selyem ágyát vesse meg a bakának,
Mert a baka gyalog masírozik, elfárad, elfárad,
Gyönge szívét sejahaj, gyönge szívét megöli a búbánat.



Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő‘.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.



Esik eső csendesen az árpatarlóra

Esik eső csendesen az árpatarlóra,
Gyere, kedves galambom, segíts fel a lóra.
Boros vagyok, sej-haj, nem bírok felülni,
Almaderes a lovam, nem akar megállni.

Almaderes a lovam, nem eszi a zabot,
Mert még csikó korában az árpára szokott.
Kisangyalom, sej-haj, szoktatta azt rája,
Engem pedig, sejahaj, a csókos szájára.



Esik eső csendesen, az árpa tarlóra

Esik eső csendesen, az árpa tarlóra
Gyere kedves galambom segíts fel a lóra.
Boros vagyok sej-haj, nem bírok felülni,
Alma deres a lovam, nem akar megállni.

Alma deres a lovam, nem eszi a zabot,
Mert még csikó korában, az árpára szokott.
Kisangyalom sej-haj szoktatta azt rája,
Engemet pedig sej-haj, a csókós szájára.



Este, este, de szerelmes kedd este

Este, este, de szerelmes kedd este,
De szerelmes lánynál voltam az este.
Ráhajlott a tearózsa csipkés levele,
Babám karján aludtam el az este.

Kiskertemben rozmaringot ültettem,
Minden este könnyeimmel öntöztem.
Lehullott a tearózsa gyönge levele
El kell válni a babámtól örökre.



Esteledik a faluba, haza kéne menni

Esteledik a faluba, haza kéne menni,
Attól félek, a legények meg akarnak verni.
Ne bántsatok, jó pajtások, nem vagyok az oka,
Szeretek egy barna kislányt, nem hagyom el soha.

Barna kislány ablakába jó estét, jó estét!
Szállást kérni jöttem hozzád, ha beeresztenél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.
Nincs itthol az édesanyám, csak egyedül vagyok.

De azér a szép szavadér mégis beengedlek,
Körül csipkés nyoszojába szépen befektetlek,
Piros bársony takaróval szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.



Ez a vonat most van indulóban

Ez a vonat most van indulóban,
A eleje fel van virágozva.
A eleje sárgára, leszerelő, öreg bakák számára,
Jönnek haza végleg szabadságra.

Bé van az én, én zubbonyzsebem varrva,
Barna kislány mit keresel abba,
Benne van a zsoldkönyvem, meg a leszerelő civil levelem,
Már ezután barna kislány a kedvesem.



Fújja a szél az paniti hegyet

Fújja a szél az paniti hegyet,
Járnék hozzád babám, de nem lehet.
Járnék hozzád, de rövid az idõ,
Isten véled magyar lány szeretõm.

Erdõ, erdõ, de szép kerek erdõ.
Közepébe van egy gyásztemetõ.
Bárcsak enegem is oda temetnének,
Katonának soha ne vinnének.



Fehér fuszulyka virág

Fehér fuszulyka virág,
Ne jöjj hozzám napvilág.
Gyere este sötétbe,
Hadd üljek az ölödbe.

Egyszer voltam nálatok,
Letörött az ágyatok.
Úgy recsegett ropogott,
A szalmája szotyogott.



Felsütött a nap sugara

Felsütött a nap sugára,
Minden ember ablakára.
Én nem tudom mi az oka,
Az enyémre nem süt soha.

Titkon tartottam egy ösvényt,
amelyik hozzád járék.
Irigyeim irigyelték,
az ösvényt elkerítették.



Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határba.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak mégegyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám te jó lélek! Találkozom e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.

 

Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába,
Vidd el az én levelemet, babám ablakába,
Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok,
Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!



Ha megérem jövendőmet

Ha megérem jövendőmet,
szántok a felső mezőbe.
Ej haj vetek búzát vetek árpát,
közepébe piros rózsát.

Piros rózsa ne virágozz,
értem babám ne várakozz.
Ej haj ha utánam várakozol,
soha meg sem házasodol.

Szeg oldalán rozmaringszál,
leányoké lesz menyország.
Ej haj mer a leány piros rózsa,
kétszer nyílik az ablakba.

Szeg oldalán tövisbokor,
legényeké lesz a bokor.
Ej haj mer a legény büdös gomba,
kidobják a szemétdombra.



Hajnalodik, közeleg a reggell

Hajnalodik, közeleg a reggel,
Indul Horthy a magyar sereggel.
A zászlója piros-fehér-zöld,
A hazája drága magyar föld.
Ezt védi a Horthy katonája.

Azért, hogy én bé vagyok sorozva,
Ne félj babám, nem leszek katona.
Elég nagy a bihari határ,
Magam leszek benne a betyár,
Mégsem leszek a császár katonája.



Haragszik a nap a holdra

Haragszik a nap a holdra,
hold pedig a csillagokra.
Csillagos ég a fekete felhőkre,
én a régi szeretőmre.

Kibékült a nap a holddal,
hold pedig a csillagokkal
Csillagos ég a fekete felhőkkel
én a régi szeretőmmel.

Kicsi tulok nagy a szarva,
nem fér be az istállóba.
A szarvából le kell vágni,
a babámtól el kell válni.



Házunk előtt kedves édesanyám, van egy magas eperfa

Házunk előtt kedves édesanyám, van egy magas eperfa,
alá állok kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta.
Csipkés annak a levele, sej de jószagú,
egy leányért kedves édesanyám, sose leszek szomorú.

Házunk előtt kedves édesanyám, ragyognak a csillagok,
énhozzám is kedves édesanyám, egy pár csillag beragyog.
Éntőlem is irigyelik azt a csillagot,
amelyik a babám ablakéba minden este beragyog.



Hej, búza, búza, de szép tábla búza

Hej, búza, búza, de szép tábla búza,
közepébe van egy piros rózsa,
aki azt a búzát learatja,
Hej, azé lesz a szép szál piros rózsa

Hej, árpa, árpa de szép tábla árpa.
közepébe van egy rezgő nyárfa.
Rezgő nyárfa válik levelétől,
hej, én is válok a régi szeretőmtől.

Hej, bíró, bíró, te paniti bíró,
Ássa ki a két szemed a holló.
Nem vétettem semmit a lányának,
Mégis besorozott engemet katonának



Hosszúszárú széna terem a réten

Hosszúszárú széna terem a réten,
A babámmal nem beszéltem a héten.
Majd beszélek vasárnap ha ráérek,
Hogyha az égen sok ragyogó csillag lesz.

Lila kötöm simára van vasalva,
Nem vagyok én a lányoknak az alja.
Sem eleje sem utója nem vagyok,
Azért, hogy egy barna leányt elhagyott.



Hull a szilva a fáról

Hull a szilva a fáról,
most jövök a tanyáról.
Sej haj, ica, rica,
kukorica derce.

Egyik ága lehajlott,
A szeretőm elhagyott.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.

Ha elhagyott egy évre,
El hagyom én kettÅ‘re.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.

Ha ő elhagy kettőre,
El hagyom én örökre.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.

Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Sej haj, ica, rica,
Kukorica derce.



Jaj, de csendes, jaj de csendes eső esik

Jaj, de csendes, jaj de csendes eső esik
Halálomat, halálomat sokan lesik,
Azért lesik halálomat,
Vegyék el a galambom, ájnánáná.

Kívül égek, kívül égek, belül fázom,
De messze vagy, de messze vagy édes párom.
Küldj szívemnek vigasztalást,
Tudom, hogy te sem szeretsz mást, ájnánáná.

Azt gondoltad, azt gondoltad babám, várom
Hogy tetoled, hogy tetoled el kell válnom
Elválásom csak egy álom,
szívemet másnak ajánlom, ájnánáná.

Erdő, erdő, kerek erdő, de magos vagy,
Édes rózsám, édes rózsám, de messze vagy.
Ha az erdőt levághatnám,
Édes rózsám megláthatnám, ájnánáná...

Elmegyek, elmegyek innen messze
Nem leszek senkinek a terhére,
Nem írok levelet, nem is üzenek
Lesz még tavasz, lesz még nyár,
De én nem leszek.

Gólyamadár oda fenn a magas égen,
Barna kislány sírva sétál kint a réten.
Legelteti a lovát, áztatja az út porát,
Síratja a babáját, ájnánáná..

Ott bent ülnek a legenyek a kocsmában,
Asztal körül, lámpa alatt tizenhárman.
Mind a tizenháromnak van behívólevele,
Siratja a kedvese, ájnánáná...

Besoroztak, besoroztak katonának,
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos táborába,
Van behívó levelem, vállalom a fegyverem,
Sirathatsz már kedvesem, ájnánáná...



Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó

Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó,
Van-e benne, van-e benne barna kislány eladó?
Ha nincs benne barna kislány eladó,
Düljön össze ez a vendégfogadó.

Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó,
Van-e benne, van-e benne jó vörös bor eladó?
Ha nincs benne jó vörös bor eladó,
Düljön össze ez a vendégfogadó.

Én már többet, én már többet csendőr káplár nem leszek,
Kalapomba, kalapomba kakas tollat nem teszek.
Mert a kakas kukorékol hajnalba,
Ki kiálltja hol jártam az éjszaka.

Már én többé, már én többé kocsis legény nem leszek
Kalapomba, kalapomba darutollat nem teszek
Mert a daru magasan száll, szépen szól
Haragszik rám egy nagysága lányostól.



Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út

Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út,
amelyiken a régi babám elindult,
Régi babám, térj vissza a hosszú utadról,
emlékezz a szombat esti szavadról.

Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet eltitkolni nem lehet.
A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
árvább vagyok a lehulló levélnél.



Jó bor, jó egészség

Jó bor, jó egészség,
szép asszony, feleség,
Szép asszonynak, jónak,
jójárású lónak kár megöregedni.



Jó bort iszok én, fenyőfával tüzelek

Jó bort iszok én, fenyőfával tüzelek,
kökény szemü barna kislányt szeretek.
Olyan annak a két szeme járása,
Mint a kék egen a csillagok ragyogása.

Már énbelőlem, nem jó csillag lett volna,
Mert az égen ritkán ragyogtam volna,
Éjfél tájban körül járnám (megkerülném) az eget,
Akkor tudnám meg, hogy a babám kit szeret.

Nem idevaló születésű vagyok én,
Messze földről vándoroltam ide én.
Így jár aki messze földről ide vándorol,
Nincsen babája ki vállára boruljon.



Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok

Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok.
Jöttek láttak, győztek; sok kislányt megfőztek
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok.



Jól van dolga a mostani huszárnak

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve van kötve de van kötve
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!

Édesanyám ki a huszár ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat lovamat de lovamat
Lerúgatom véle a csillagokat!

Kispely lovam nyerített a csatába,
Mellső lábát éles golyó találta.
Szállj le huszár, vedd le nehez nyergedet,
Szegeny lábam nem bír tovább tégedet.



Jobbágytelkén sütik a jó kenyeret

Jobbágytelkén sütik a jó kenyeret,
tizennyolc esztendős kislányt szeretek.
Tizennyolc esztendős kislány a babám,
Irigyeim, azért haragusznak rám.

Jobbágytelkén két úton kell bemenni,
most akartam a babámmal beszélni.
Most akartam, de az anyja nem hagyja,
rontsa ki a válógatos nyavaja.

Szentgericén sütik a jó kenyeret
Tizennyolcesztendős kislányt szeretek
Tizennyolcesztendős kislány a babám
Irigyeim, azért haragusznak rám

Kék pántlikát nehéz csokorba kötni
Nem akar a régi babám szeretni
Félre akarja a szerelmét rakni
Meg kell az én bús szívemnek szakadni

Gelicére négy úton kell bemenni
Nem akar a régi babám szeretni
Ő szeretne de az anyja nem hagyja
Rontsa ki a válogatótt nyavaja



Két út van előttem, melyiken induljak

Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm,
Melyiktől búcsúzzak?

Szőkétől búcsúzom,
Piros pünkösd napján,
Barnától, csalfától,
Halálom óráján.

Szőkétől búcsúzom,
A barna haragszik,
Így hát az én szívem
soha meg nem nyugszik.



Két fekete göndör szőrű lovam vagyon

Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,
Még az éjjel minda kettőt elmúlatom,
Elmúlatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

Ez az utca bánat utca, bánat utca,
Bánat kővel van kirakva, van kirakva
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.

Nem járok én, nem járok én sírva rajta,
Járjon aki kirakatta, kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon aki kirakatta.



Kertünk alatt faragnak az ácsok

Kertünk alatt faragnak az ácsok,
Ide hallszik a fejsze csattogásuk.
Eredj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Hány pár csókért adja a forgácsot.

Édesanyám, kérdeztem az ácsot,
Igen drágán adja a forgácsot.
Kilenc csókot megis adtam érte,
A tízediket ráadásul kérte.



Dalszövegek száma: 121  |  Mutat: 30 - 60