Keserű víz nem hittem, hogy édes légy

Keserű víz nem hittem, hogy édes légy,
Régi babám nem hittem, hogy csalfa légy,
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
A Jóisten borítsa rád az eget

Kék szivárvány, koszorúzza az eget.
Elrabolták, eltiltották tőlem a szeretőmet,
Elrabolták, tőlem azt az egyet is,
Rabolják el a gyászos életem is.

Édesanyám ha nem szeretsz, tagadj meg,
Mer a szívem a babámért hasad meg.
Úgy meghasad, mint a réten a sáté,
Kisangyalom nem lehetünk egymásé.



Kiöntött a Nyárád vize homokos partjára

Kiöntött a Nyárád vize homokos partjára
Körös-körül beültettem szomorú fűzfával.
Szomorú fűzfának ága ráhajlik az én síromra
Télen nyáron bánatjában ki van virágozva.

Zúg az erdő, zúg a mező, vajon mi zúg benne
66-os határvadász masírozik benne
Tegnap este jött parancsba, katonának el kell menni.
Utoljára jöttem hozzád, babám búcsút venni.



Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra
Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka
Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,
Valamennyit ragassza le a padra, a padra

A faluban nincsen kislány csak kettő, csak kettő
Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző
A másik meg a kapuban neveti, neveti
Hogy őt még a segédjegyző szereti, szereti



Kiültettem egy jegenyefát

Kiültettem egy jegenyefát,
kiaranyoztattam az ágát.
Azért aranyoztattam én ki,
nem akar a rózsám szeretni

Ha nem akarsz rózsám szeretni,
szabad helyettem mást keresni.
Szeresd kinek ökre szekere,
öljön meg a búbánat vele.



Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl, kicsi nyúl

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl, kicsi nyúl
Még a pap is odanyúl, odanyúl.
Oda bizony ne nyúljon, ne nyúljon, ne nyúljon!
Hogy valamit csináljon, csináljon.

Komám asszony legyen úgy, legyen úgy, legyen úgy,
Én a kakas kend a tyúk, kend a tyúk
Komám asszony legyen úgy, legyen úgy, legyen úgy,
Gugoljon meg mint a kakasnak a tyúk!

Fekete vagy mint az üst, mint az üst, mint az üst,
Kéménybe jársz, mint a füst, mint a füst.
Ha fekete nem volnál, nem volnál, nem volnál,
Akkor te is szebb volnál, szebb volnál.



Kihajtottam Virág ökröm a rétre

Kihajtottam Virág ökröm a rétre,
Jómagam is leheverek melléje.
Nem hallom a Virág ökröm harangját,
Az szeretőm mással éli világát.

Édesanyám ha meguntál tartani,
vigyél engem a vásárba eladni.
Adjál oda a legelső kérőmnek,
ha nem adtál az első / régi szeretőmnek.



Kimegyek a doberdói nagy hegyre

Kimegyek a doberdói nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Édesanyám hol fogok én meghalni,
Hol fog az én piros vérem elfolyni.
Erdélyország közepébe lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!



Kis kalapomat fölakasztom a szegre

Kis kalapomat fölakasztom a szegre,
gyáva legény, kinek nincs szeretoje.
gyáva legény, kinek kettő, hej, de három nincs,
nem is szép legén, kinek göndör haja nincs.

Édes jó anyám nem írok több levelet
szilaj csikó rúgta meg a jobb kezem.
Fájdalmasan kilátszik a csikó rúgása
sír a jó anyám hallszik a zokogása.



Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban.
De szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, az is kell szeretni.

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába
Sudár jegenye, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a tearózsa mind lehull a fáról,
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél
Hogy eddig szerettél, de már másé lettél,
Verjen meg a jegesesső, ha elfelejtettél.



Kis kutya, nagy kutya nem ugass hiába

Kis kutya, nagy kutya nem ugass hiába,
Van nékem szeretőm Szeged városába,
Szeged híres város, csak egy kicsit sáros,
Ott lakik a babám, kivel leszek páros.



Kossuth Lajos azt üzente

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza.

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza.



Kossuth Lajos Táborában

Kossuth Lajos Táborában
Két szál majoránna,
Egy szép barna (de) magyar huszár
Sej lovát talérozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsíratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem léptébe, sem vagtába
Sej, le nem esek róla.

Mert a húszár a nyeregbe
Bele van teremve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.



Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka büszke vára,
Rászállott az éj homálya,
Magas tornyán az őszi szél
Régmúlt dicsőségről mesél.
Olyan kihalt, olyan árva
Rákóczinak büszke vára.

Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze.
Rákóczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.



Lakodalom van a mi utcánkban

Lakodalom van a mi utcánkban
Idehallik csengő muzsikája
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék is.

Vége van már a lakodalomnak
Nagy bánata van a menyasszonynak
Forgatja a karikagyűrűjét
Sajnálja a régi szeretőjét.



Látod édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra

Látod édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra
Dobtál volna inkább, inkább dobtál volna a zavaros Tiszába
Tisza vize vitt volna a jeges Dunába,
Hogy ne lettem vola, sose lettem volna senki megúnt babája.

Nincsen páros csillag, nincsen páros csillag,mind lehullott a földre
Nincsen hű szeretõm, nincsen hű szeretőm, mert elhagyott az este
Ha elhagyott ő bánja meg, mert én sohase.
Még a föld alatt is, még a síromon is csak ő jár az eszemben.



Látod e, babám, látod e babám amott azt a nagy hegyet

Látod e, babám, látod e babám amott azt a nagy hegyet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a hegyet a zsebkendőmnek a négy sarkában is elhordom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom.

Látod e, babám, látod e babám amott azt a nagy vizet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a tüzet a két szememnek a könnyeivel is eloltom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom.

Látod e, babám, látod e babám amott azt a nagy vizet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tied nem leszek.
Azt a vizet a kalapomnak a karimáján is elhordom.
Mégis az enyém, mégis az enyém leszel, édes galambom.



Lőre lőre cudar lőre, de savanyú lőre

Lőre lőre cudar lőre, de savanyú lőre,
vesztél volna, de vesztél volna, a fekete földbe.
Huzzátok cigányok estétől-reggelig,
sörtöl, a bortol, a szép lány csóktól, a bánatom elmúlik!

Ha bemegyek, ha bemegyek a paniti bálba,
ránézek a, ránézek az első muzsikásra.
Huzzátok cigányok estétől-reggelig,
sőrtől, a bortól, a szép lány csóktól, a bánatom elmúlik!



Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére

Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére,
ráülök a, ráülök a hordó tetejére,
Addig iszom még egy korty lesz,
azután meg kisangyalom úgy is jó lesz,
egyszer voltam én a Ligetbe sétálni.

Hej de kutya jó kedvem van, az áldóját néki,
még az éjjel úgy berúgok, öröm lesz azt nézni.
Szombaton este azt mondja a babám,
hogy ne járjak, bolonduljak utána,
kócok tekert a hajába, másnak lett a babája.
(De én arra azt feleltem néki,
hogy hallod rózsám, köllesz te a fenének,
nem vagyok én bugyi, amit minden este cserélnek.)



Lenn a délibábos Hortobágyon

Lenn a délibábos Hortobágyon
Megakadt a szemem egy barna lányon.
Hullámzott a göndör haja a sötétben,
Mikor belenéztem a szemébe.

El is megyek hozzá, meg is kérem,
Legyen az én drága feleségem.
Boldogságom, tudom, nála megtalálom,
Lenn a délibábos Hortobágyon.



Máma péntek, holnap szombat, holnapután vasárnap

Máma péntek, holnap szombat, holnapután vasárnap,
édesanyám seperje ki a házat.
Seperje ki, súrólja ki, sej de nagyon tisztára,
Jön a csárdás kisangyalom, csikorog a csízmája.



Márványkőből márványkőből van a Tisza feneke

Márványkőből márványkőből van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még, gyönge vagy még, babám a szerelemre.
Gyöngeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled megválnom.

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni.
Megmondanám a császárnak magának,
Lányokat is, vénasszonyokat is, sorozzon be bakának.

De a császár, de a császár azt írta a levélbe,
Nem illik a, nem illik a csákó a lány fejébe,
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, csuhaj szoknya alá ,harminckettes baka kell.
Szoknya alá, a lábára, lakos szárú csizma kell.



Megérett a fehér szőlő, le lehet már szedni

Megérett a fehér szőlő, le lehet már szedni,
Ezt a csinos barna kislányt el lehet már venni.
Megérem én azt az időt babám, te leszel a párom,
Hogy én téged öleljelek, babám alig-alig várom.



Megkötöm lovamat, piros almafához

Megkötöm lovamat, piros almafához,
Megkötöm magamat, gyönge violához.
Lovamat eloldom, amikor hold kel,
Tetőled violám, csak a halál old el.

Elbúcsúzom tőled, rozsám utoljára,
Kilenc álló évre, visznek katonának.
Inkább leszek betyár, az alföldi pusztán,
Mint sem leszek szolga, a császár udvarán.

Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zölderdőben járni.
Zölderdőben járni, fenyőmagot enni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.



Megyen már a hajnalcsillag lefelé

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkosszárú kiscsizma.
Rásütött a hajnalcsillag sugara.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fű is előtted almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.



Most jövök Gyuláról

Most jövök Gyuláról
Gyulafehérvárról
Leesett a lovamról a patkó
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta
Azt is kopogtatja
Gyere kovács régi jó pajtásom
Szoríts egyet rája.

Kovács kalapácsa
Mind azt veri rája,
Hogy ennek a kesely lábú lónak
Betyár a gazdája.

Semmi babám, semmi,
Ennek így kell lenni.
Minden féle hazug szerelemnek,
Vége szokott lenni.

Látod babám, látod,
Ezt a gyufaszálat.
Mikor ez a gyufaszál virágzik,
Akkor leszek párod.



Most szép lenni katonának

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet.

Gyere pajtás katonának,
Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!



Nádfedeles ami házunk teteje

Nádfedeles ami házunk teteje,
A szerelem kikönyököl belőle.
Rég megmondtam kisangyalom, ne szeress,
Nincs egyebem, mit a két karom keres.

Nincs egyebem egyetlenegy pohárnál,
A pohárban egyetlen szál virágnál.
A virágnak az a neve rezeda,
Bárcsak titkon ne szerettelek volna.



Nincs szebb lány a magyar lánynál

Nincs szebb lány a magyar lánynál,
Vékony, karcsú derekánál.
Olyan vékony, mint a nádszál,
Maga jár a legény után.

Maga mondja a legénynek,
Válasza szeretőének.
Jól van kislány én nem bánom,
Csak az anyád ne sajnáljon.

Még az anyja nem is tudja,
Hogy a lánya milyen csalfa.
Majd megtudja nemsokára,
Legény jár az udvarába.



Nyisd ki babám az ajtód

Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Ha meg hallják had hallják,
Úgyis tudja már a világ,
Hogy én téged szeretlek,
Hogy én téged soha el nem feledlek.



Októberbe mikor, megy a legény katonának

Októberbe mikor, megy a legény katonának,
Azt mondja a lánynak kísérj el az állomásra.
Nem kísérlek babám, mert lehullott a gyöngyharmat a földre,
Sáros lesz a cipőm, megver édesanyám érte.

Októberbe mikor megy a legény katonának,
Azt mondja a lánynak, hogy szíved oda ne add másnak.
Mer az én szívem a tiéddel van összekötve-zárva.
Amíg oda leszek, szíved oda ne add másnak.



Dalszövegek száma: 121  |  Mutat: 60 - 90