Piros kancsó, piros bor

Piros kancsó, piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor.
Iszom a bort, ölelem a babámat,
Azt a kutya mindenit a világnak.

Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel.
Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Vacsorával várja haza az urát.

Nékem olyan ember kell,
Ha beteg is keljen fel.
Keljen fel és vágjon nekem egy kis fát,
Legyen mivel megfőzzem a vacsorát.

Nincsen pénzem, de majd lesz,
Mikor Pesten vásár lesz.
Eladom a feleségem szoknyáját,
Még az éjjel elmulatom az árát.



Réten, réten, sej a vásárhelyi réten

Réten, réten, sej a vásárhelyi réten,
Elvesztettem a zsebre való késem,
Késem után a karika gyűrűmet,
Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

Este este, sej de este akar lenni,
Ez a a kislány haza akar menni,
Haza menne, de nincs kísérője,
Elkísérem, leszek én a szeretője.



Rózsa, rózsa piros rózsa, kihajlott az útra

Rózsa, rózsa piros rózsa, kihajlott az útra
gyere babám szakíts egyet róla.
Nem szakítok nem kell nékem a rózsa,
én a tied, te az enyém, úgy sem leszünk soha.

Kelet felől, nyugat felől jönnek a huszárok.
jaj de szépen szól a trombitájuk.
Egy közülük olyan szépen fújja,
és a tied, te az enyém, úgy sem leszünk soha.



Rózsa, rózsa, labdarózsa levele

Rózsa, rózsa, labdarózsa levele,
Csak egy kislányt neveltek a kedvemre.
Azt is azért nevelték a kedvemre,
Kék a szeme, szemöldöke fekete.

Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
Hogy az égen páros csillag kigyúljon.
Ragyogj, csillag páros csillag sokáig,
Kísérj el a szeretőm kapujáig.

Csillag, csillag páros csillag az égen,
Láttad-e az én rózsámat a réten?
Láttam, bizony zöld rozmaring erdőben,
Sárga tearózsa nyílt a kezében.



Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka kislány, aki takaros.
Lám az enyém, lám az enyém, lám az enyém,
Icike, picike, de csinos.

Hej, te kislány, kislány, kislány,
Csókolom a csepp szádat.
Ha egy kicsit nagyobb volnál, ha egy kicsit nagyobb volnál,
Mindjárt megcsókolnálak.



Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő el kell masirozni.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
De szomorú vasárnap délután.
Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának.

Ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak,
Meghasad a babám gyenge szíve,
Ha engemet elrabolnak tőle!

Lányok a legényt jól meg becsüljétek,
ha részeg is ágyba fektessétek,
fektessétek a zöld paplanos ágyba,
nyomjatok csókot a részeg pofájára



Sej nincsen rózsa csak a száraz levele

Sej nincsen rózsa csak a száraz levele
Nincsen szeretőm, mer' a gőzös elvitte,
Arra vitte, amerre a nap lejár,
Sej, amerre a rezesbanda muzsikál.

Sej, most kezdtem el rámás csizmát viselni,
Most kezdtem egy barna kislányt szeretni.
Azt a kislányt én is más is szereti,
sej, meg kell az én bús szívemnek hasadni.



Sudár magas, sudár magas, a nyárfa teteje

Sudár magas, sudár magas, a nyárfa teteje,
halvány sárga, de halvány sárga, hej annak a levele.
Én is olyan, én is olyan halvány sárga vagyok,
volt szeretőm egy csinos barna kislány, hej de már rég elhagyott.

Ha majd egykor, hűtlen, csalfa, találkozni fogunk,
úgy elmegyünk, mi egymás mellett, hej hogy még nem is szólunk.
Te mész jobbra, hűtlen, csalfa, én elmegyek balra,
sárba taposom a fényképedet, babám el sem veszlek soha.



Szánt a babám, csireg-csörög sej, haj, a járom

Szánt a babám, csireg-csörög sej, haj, a járom,
Szánt a babám, a benedeki határon.
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken sej, haj, nincs párja.

Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele, nem másból,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csúnyául.



Szántok, vetek, boronálok a paniti határban

Szántok, vetek, boronálok a paniti határban,
Nem aludtam három éjjel gondoltam a babámra.
Mindhiába gondolkozom, úgy se leszek a párja,
Van még leány a faluban kinek leszek babája.

Van nékem egy selyemkendőm, simára van vasalva,
Van nékem egy szép szeretőm, ki nem hallgat szavamra.
Az irigyek lebeszélték, ne szeressen engemet,
Dobja el a fényképemet, csalja meg a szívemet.



Száz forintnak ötven a fele

Száz forintnak ötven a fele
Egye meg a fészkes fekete fene
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfát.

Száz forintnak ötven a fele
Egyen meg a fészkes fekete fene
Megverem a csizmám szárát
Csókolom a babám száját.

Még azt mondják részeges vagyok
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfából.

A kecskének nagy szakálla van
Az én anyósomnak nagy pofája van
Ronda állat mind a kettő
Verje meg a jeges eső



Százados úr, sej, haj, százados úr ha felül a lovára

Százados úr, sej, haj, százados úr ha felül a lovára,
Visszatekint sej, haj visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiúk, szép élet a katonaélet?
Csak az a baj, sej, haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, sej, haj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának, sej, haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej, haj, barna kislány lesz a megsiratója.



Szép szivárvány koszorúzza az eget

Szép szivárvány koszorúzza az eget,
egészen kimutattad, hogy nem szeretsz.
Ha nem szeretsz, nem tehetek én róla,
nem lehetek sem tulipán sem rózsa.

Két zsebkendőt adtam néked emlékbe,
régi babám, arról jussak eszedbe.
Ha elszakad a zsebkendő, tudd meg azt,
nem érek én sem több nyarat sem tavaszt.

Életemben csak egyszer voltam boldog,
akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam az én örömömbe, hogy szeretsz,
Bánatimba, hogy az enyém nem lehetsz.

úgy elmegyek mint egy szegény vándorló
kinek az élete elveszni való
rászállnék egy zöld leveles bokorra
fészket raknék hogy el ne felejts soha



Szépen úszik a vadkacsa a vízen

Szépen úszik a vadkacsa a vízen,
Szépen legel a lovam a réten,
Szépen szól a csengő a nyakába,
Tied leszek én babám nemsokára.

Te szép barna lány mikor hozzád jártam,
Ablakid alatt sokat áztam-fáztam,
De én azért nem hányom szemedre,
Él még a jó anyád, juttassa eszedbe.

Göndör a hajam, betyárnak születtem,
Zöld erdőben a fák közt nevelkedtem.
Zöld erdőben, csipkebokor a szállásom,
Mégis a faluban a legszebb lány a párom.



Szépen szól a falumbeli nagyharang

Szépen szól a falumbeli nagyharang,
húzza azt három fehér vadgalamb.
A háromnak sej-haj a háromnak hat szárnya,
Nem kell nékem senki megúnt babája.

De szeretnék a templomba elmenni,
mikor a pap a babámat esketi.
Meghallgatnám, meg biz én, hogy tagad ki a szívéből,
hűtlen, csalfa, mért nem félsz az Istentől.



Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani

Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani,
ha a babám jönne az ekét tartani.
A ökör a földet, nem magának szántja,
az anya a lányát nem magának tartja.
Szépen fel neveli, szárnyára ereszti,
keservesen nézi, hogy más üti-veri.
Ne üsse, ne verje, nem maga nevelte,
Piros pünkösd napján a gólya költötte.



Szombaton este nem jó citerázni

Szombaton este nem jó citerázni.
A lányokhoz részegesen járni.
Mennél jobban részegesen járok,
Annál jobban szeretnek a lányok.

Szombaton este de szépet álmodtam,
A babámat selyem bugyogóba láttam,
Megfogtam a csipkés bugyogólya szárát,
Végig pisilte a kezem szárát.

Édesanyám megtíltotta nekem,
Hogy a legény a szemembe nézzen,
Koszorút se tegyek a fejemre,
Majd elmúlik annak az ideje.



Török bársony süvegem

Török bársony süvegem,
Most élem víg életem,
Balogh Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy, jer velem.

Fakó lovam a Murza
Lajta vizét átússza,
Bécs alját ha nyargalja,
Császár azt megsíratja.

Zsendelyesi Eszterház,
Ég a város, ég a ház,
Nem is egy ház, háromszáz,
Mert a kuruc ott tanyáz.



Tegnap éjjel álmomban ismét legény voltam

Tegnap éjjel álmomban ismét legény voltam.
Szabadon, mint a madár, ágról ágra szálltam.
Betyáros kis kalapom a fejemre téve,
Kiálltam a kapuba, egy szombaton este.

Arra jött a szeretőm, a sok közül egyik.
Egy csók után tovább ment, aztán jött a másik.
Eljött volna mind a száz, de már ébren voltam,
Hol volt nékem az eszem, hogy megházasodtam.



Tele van a temető árka vízzel

Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az isten, kiapasztja a vízet,
Megengedik babám, hogy szeresselek.

Nékem is volt édesanyám, de már nincs,
mer elvitte a szegedi nagyárvíz.
Kilenc hete, hogy a vízet halászom,
könnyeimtől még a partját se látom.

Kihalásztam édesanyám kendőjét,
négysarkára rávaratom a nevét.
Közepébe búbánatot varratok,
Édesanyám, jaj de árván maradok.



Tudod babám, tudod mit igértél, a múlt szombaton este

Tudod babám, tudod mit igértél, a múlt szombaton este.
Rajtam kívül sohasem szeretsz mástvilág életedben.
Tekints fel az égre, a csillagos égre,
Megátkozlak sohase légy boldog, világ életedbe.



Utca, utca, sáros utca, az paniti utca

Utca, utca, sáros utca, az paniti utca,
még ma este végig megyek rajta,
végig megyek, s megállok egy háznál,
a szeretőm, kisangyalom rácsos kapujánál.

Nyisd ki, babám, nyisd ki, babám, rácsos kis kapudat,
nem taposom le az udvarodat.
vethetsz bele, szegfűt majoránnát,
nem taposom, nem taposom, le a gyönge szárát.



Utcára nyílik a kocsmaajtó

Utcára nyílik a kocsmaajtó
Kihallatszik belőle a szép muzsikaszó
Sört ide, bort ide, te szép barna lány (az anyád!)
Hadd mulatom ki magam igazán

Szeretni, szeretni szerettelek
Feleségül elvenni sosem mertelek
A menyasszonyi fátyol a fejedre kerül (ha kerül)
Szíved a bánatba belemerül

Mához egy hétre már nem leszek itt
Elvisz a gyorsvonat engemet is
Gyors vonat, sebes vonat, valahol megáll (ha megáll)
Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.



Vadgesztenye fehéret virágzik

Vadgesztenye fehéret virágzik,
Az én rózsám most lakodalmazik
Én is elmennék a lakodalmára,
Megcsókolnám vőlegény korába.

Ha engemet valaki elvenne,
A fejemre koszorút, ha tenne,
Én nem bánnám, ha mindennap megverne,
Csak belőlem friss menyecske lenne.

Ha engemet valaki, valaki,
Hordómosni, hívna ki, hívna ki,
Kimosnám a hordóját, a hordóját,
Mind meginnám a borát, a borát.



Vékony deszka, kerítés

Vékony deszka, kerítés,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj kisangyalom kedvedre,
Nem hányom a szemedre.

Juhász kutyák ugatnak,
Attól félek, hogy megmarnak.
Ne félj kisangyalom nem marnak,
Subám alá takarlak.



Vörös bort ittam az este

Vörös bort ittam az este,
Ragyogó csillagom, galambom.
Most is részeg vagyok tõle
Ragyogó csillagom, galambom.
A lábamon alig-alig állok,
Mégis szeretnek a lányok,
Ragyogó csillagom, galambom.



Villásfarkú fecske felszállott a levegőbe

Villásfarkú fecske felszállott a levegőbe,
Kérdem tőle, hogy látta-e a szeretőmet.
Láttam biz én az vásárhelyi selyem réten,
keselylábú lovát legeltette kötőféken.

Mikor hozzád jártam, babám, mindig álmos voltál,
szóltam hozzád, de te mindig elaludtál.
Már ezután kialuhatod magadat,
nem ölelem által a vékon karcsú derekadat.



Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom

Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom,
Tíz elhagyott, tíz elhagyott maradt három,
Kettő megcsalt, maradt még egy,
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg.

Ha meghalok borpincébe temessetek,
A síromra szőlőfákat ültessetek.
Hadd tudják meg az emebrek,
Itt nyugszik egy jóbor ivó, magyar gyerek.

Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elől ül a masinista,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.



Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni

Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni.
Haragszik a rózsám, nem akar beszélni.
Majd megszáll a Nyárád, a lovam megissza.
Ha megbékélsz rózsám, hozzám gyere vissza!

Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Terebély diófa nőtt az udvarába.
Terebély diófa csipkés a levele,
Mért nincs minden lánynak igaz szerettÅ‘je.



Zöld erdőben terem a mérges kígyó

Zöld erdőben terem a mérges kígyó,
szép leányból lesz a legénycsábító.
Édesanyám de jó annak, ki csúnya,
szegény legény szívét nem szomorítja.

Édesanyám, nem bírok elaludni,
A kapuban legényt hallok beszélni.
Édesanyám eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem majd meghalok utánna.

Hadd el lányom, ráérsz te még kimenni,
Ráérsz te még a legénnyel beszélni.
Tudom anyám, jól tudom, hogy ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.



Dalszövegek száma: 121  |  Mutat: 90 - 120