A hajnali csillag ragyog

A hajnali csillag ragyog,
én még a kocsmába vagyok.
Jaj, Istenem, ||:hogy szégyellem,:||
hogy reggel kell hazamennem.

Utca, utca, bánat utca
bánatkőből van kirakva.
Azt is az én ||:rózsám rakta,:||
hogy én sírva járjak rajta.
 



A virágnak megtiltani nem lehet

A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, mikor jön a kikelet.
Kikelet a lány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.



Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna,
maradtam volna bimbóba, hateha.

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem,
De én arra ne hajtottam, nem hajtottam,
Titkon szeretőt tartottam, hateha.

Én vagyok az, aki nem jó,
felleg ajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
sírok alatta eleget, hateha.



Erdélyország az én hazám nem német

Erdélyország az én hazám nem német
Oda vágyik az én szívem, míg élek
Otthagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném még csak egyszer meglátni

Ha elindul ez a vonat, hadd menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg

Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretőmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának

Édesanyám mondok kendnek valamit
Gombolja ki piros lajbim elejit
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet
Eltiltották tőlem a szeretőmet
Eltiltották, vagy az Isten elvette
Annak adta, aki megérdemelte

Édesanyám ha kend tudná, amit én
Milyen gyenge szívű lánya vagyok én
Ha kiülök a tornác küszöbjére
Vágyik szívem a régi szeretőmre



Haza is kéne már menni

Haza is kéne már menni,
Vajon mit fognak szólani.
Sötét az ég alja, babám kísérj el haza,
Megszolgálom én azt valaha.

A mezei kispacsirta,
Mind a két szemét kisírta.
Sírok én magam is, sír az én galambom is
Lehajlik előttem az ág is.

Valamennyi gácsér, ruca,
Mind konkorú annak farka,
Valamennyi magyar lány, piros pántlika haján
Szeret is az engem igazán.



Kaszárnya, kaszárnya

Kaszárnya, kaszárnya,
Sűrű rácsos ablak rajta.
A közepében egy kerek márány asztal,
Sej a gyászlevelem rajta.

Gyászlevelem rajta,
Nincsen, aki elolvassa,
De van szeretőm, egy tizennyolc éves lány,
Sej aki elolvassa.

Olvassa, olvassa,
A sűrű könnyeit hullajtja,
Ne hullajtsad a gyászos könnyeidet,
Sej nem leszek a tied.



Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy

Keserű víz, nem hittem, hogy édes légy,
régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy.
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
de én azért nem átkozlak tégedet.

Kék ibolya, ha leszakítanálak,
mit mondanál, babám, ha elhagynálak.
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
mert nem voltál igaz szívű szerető.



Kimegyek a hegyre

Kimegyek a hegyre,
lenézek a völgybe,
ott látom a babám
tiszta feketébe.

Tiszta feketébe,
pohár a kezébe.
Köszöntsd reám, babám,
hadd igyak belőle.

Mintsem rád köszöntném,
inkább elönteném,
tengernek a habját
kalánnyal kimerném.



Megátkozott engem az édesanyám

Megátkozott engem az édesanyám,
hogy ne legyen se országom se hazám.
Csipkebokor legyen az én szállásom,
ott se legyen nékem megmaradásom.

Csipkebokor szúrta meg a kezemet,
barna leány csalta meg a szívemet.
Barna leány ne csald meg a szívemet,
én akarom megcsalni a tiedet.
 



Mikor mentem a faluból kifelé

Mikor mentem a faluból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Kezet adtam mindegyiknek sorjába,
Csak a babám maradt legutoljára.

Messze földre bujdosott a galambom,
Meg se látom vagy még hírét se hallom.
Csak az esik a szívemnek nehezen,
Hogy még nem is beszélhetek én vele.

Addig megyek míg a szememmel látok,
Ameddig egy sűrű erdőt találok.
Sűrű erdő közepébe kaszárnya,
Oda leszek három évre bezárva.

Holdvilágos csillagos az éjszaka,
Kisangyalom gondolsz-e rám valaha.
Tanúm az ég és a fényes csillagok,
Hogy én babám mindig csak rád gondolok.



Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt,
kapok bizony minden újjamra kettot.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
terem leány minden legény számára.

Három hordó borom van, de borom van,
mind a három csapon van, de csapon van.
Egyik édes, másik jó, a harmadik savanyú,
Kedves babám mért vagy ilyen szomorú.



Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
Nincs akire, nincs akire itt hagynom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
Éljed vele világodat, világodat nem bánom.  

Nem forog a, nem forog a dorozsmai szélmalom.
Levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nékem a száz aranyos levele,
Ha én magam, ha én magam nem beszélhetek vele.



Piros az ostorom nyele, nem sárga

Piros az ostorom nyele, nem sárga,
közepébe numera van rávágva.
Én vágtam rá azt a jeles numerát,
ölelem a babám karcsú derekát.

Amit világéletemben kerestem,
mind az ügyes menyecskékre költöttem.
Vettem nekik also-felső rokolyát,
jaj , de sokszor felhajtottam az alját.



Szép holdvilág volt az este

Szép holdvilág volt az este,
Ki van a szerelem festve.
Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére.

Szép holdvilág volt az este,
Valaki ült az ölembe.
Valaki ült az ölembe,
Fekete virágos ingben.

Fekete virágos ingben,
Boros pohár a kezében.
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében.

Árok, árok de mély árok
Nem gondoltam hogy így járok.
Közel mentem, belé estem,
A szerelem rabja lettem.

Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja merre bé!
Csak a drága feleségem:
Gyere bé te szerencsétlen!



Udvaromon arany vályú, arany kút

Udvaromon arany vályú, arany kút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
A szeretõm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Fújja a szél, akármerrõl találja
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetõbe,
Mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre,
Mért is lettem katona szeretõje.



Dalszövegek száma: 15  |  Mutat: 0 - 15